Csillagidő
1999
"A természet örök könyvét forgatni ne szünjél:
Benne az istenek képe leírva vagyon"
Vörösmarty Mihály
Benne az istenek képe leírva vagyon"
Vörösmarty Mihály
|
Adamik Lajos:
aranyak, koponyák
(ha majd) Ajánlás Jelenczki István képeihez ha majd kihunynak mind ha majd egy láthatatlan kéz egyszer csak huss eloltja mindet csak mert elég volt csak mert elfáradt az őrködésben a nagymester íme végső búcsút int s mint megannyi kisdedek örök álomba térnek mind a föld-kerekségek ha majd a nap-féleségek üstökösök hulló- meg állócsillagok pulzárok és kvazárok s a pulzárok és kvazárok alkalmi évmilliárdokra szóló társulásai mintha egy láthatatlan intés nyomán egyetlen szempillantás alatt megszűnnek világítani - akkor majd eljön végre eljön végre-valahára a mindent átható semmihez nem fogható minden misztériumnál mélyebb teljességgel teljes sötétség kora és minden voltak és leendők visszahullanak az ősanyaöl végtelen homályának eredendő fénytelenségének nyugtató altató melegébe akkor majd itt-ott mint ezen a bolygón itt ideig-óráig pislákolni fognak valameddig még sütni fognak mű-napok amíg még futja ki-kigyúlnak efemér álcsillagok halogének és wolframszálasok lesz majd lesz majd persze rohanás is fejvesztve kapkodás hisz valóban: nem látni többé a felkelő nap pírözönét soha többé nem remélhetni a lenyugvó nap vértolulásait éjbe múló fénycsóváinak lávafolyamát - milyen lehet az? ha majd minden voltak és leendők elkóborolt nyájak eltévedt párák megfáradt vándorok megtérnek mind aranyak, koponyák ha majd csak odabenn vakítanak hazatér végre Prométheusz Patroklosz meg Achilleusz is addig még képek ha vannak nézd őket nézd őket amíg csak nézheted |
 (Archae I.) |
| GYÉMÁNT (Részlet) ... Gyémánthegyen állunk, de zsebünkben kavicsok vannak. Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk, kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink. Most könyörgések szomjazzák erőnket és térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek, Szívünkben a csillag megfagyott... 1924 J.A. |
 (Rejtve) |
| Mint a földmivelő... Mint a földmivelő jól munkált földbe magot vet S várja virulását istene s munka után: Úgy a sírokkal felszántott földbe halottait Hordja koronként a végtelen emberiség. És haloványon a dús , a szegény és koronás fők Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest. 1853 V. M. |
 (Archae II.) |
| TÖREDÉK Örökkön háborog a tenger örökkön zúgnak a lombok örökkön fájdalmas az ember örökkön kicsik a dolgok. 1927 J. A. |
 (Örökkön) |
| ÉNEK A HALÁLRÓL Kosztolányi Dezső temetésén A sír felett szitál a köd, korán van még és íme este lett. Sötét egünkre lassan színezüst koszorút fon a súlyos fáklya füst s felrebbenő madár fenn sírdogál! A lélek oly ijedt és lebbenő, akár a hűs könnyüszárnyu felleg melyre forró csillagok lehelnek. A test pihen vermében hallgatag, rögök nyugalmas sorsát éli lenn, szétoszlik, szomjas gyökér felissza s zöld lobogással tér újra vissza, törvény szerint! s oly szörnyü, szörnyü így, mi egy világ volt, kétfelé kering! vagy bölcs talán? A holttest tudja itt. Őrizd Uram, a lélek útjait. 1936. november R.M. |
 (Archae IV.) |
| AZ ÁRNYÉKOK... (Részlet) Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint űrben égitest, kering a lelkemben hiányod. 1937. jan. J.A. |
 (A kínhoz II.) |
| A kínhoz köznek kemény kötelek... A kínhoz kötnek kemény kötelek, be vagyok fonva minden oldalon és nem lelem a csomót, a melyet egy rántással meg kéne oldanom. És szenvedek, de nem lesz kegyelem, ha meg szabadít, aki egy velem,- amazon lesz minden fájdalom. 1937 tavasza-nyara J. A. |
 (A kínhoz) |
| ESZMÉLET (Részlet 7. 8.sz.) Én fölnéztem az est alól az egek fogaskerekére- csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a mult szövőszéke és megint fölnéztem az égre álmaim gőze alól s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol. Fülelt a csend - egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot- gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött. 1934 J. A. |
 (Csillagidő) |
| TÖREDÉK A mindenség oly tisztán és üdén csillog, mint harmatcsepp a menny levelén. 1936 J.A. |
 (Éjben) |