"Megbocsáthatatlanul szeretem a földet"


portré Mészöly Miklósról


Néztem a forgatás közben, majd később a kész filmen.

Néztem tiszta, mindig élesen metsző tekintetét.

Áttekint a tájon, át a városon - időn és teren - itt, ezen a vidéken.

Hol vagyunk? Hol van Ô? Írja és mondja, rálelt a helyre, majd visszatalált.

A helyre, amely emberi, írói magatartásának háttere és mélysége.

Megtalált harmónia!? Erre vágyik mindenki, Mészöly Miklós is, mi is mindannyian. Igen, a "valaha létezett", a megtalált és magunkban őrzött helyre vágyunk vissza.

Mi ez a hely? Egy táj? Egy város? Egy ház? Egy otthon? Egy Haza?

Van-e még mindez, mint lehetőség? Van-e még olyan Hely, olyan létütér-idő együttes, ahol felelősséggel akarunk és tudunk élni, alkotni?

Mészöly Miklós szemben a nézővel - olykor-olykor elcsendesül - szemben mindazzal a valósággal, amit nagyon - de nagyon másképp gondolt - gondoltunk.

Szemben egy olyan világgal, amely egyre könyörtelenebbül őrli föl fenntartó erejét, bázisát, hivatkozási alapját, az Embert!

Mészöly Miklós beszélget a nézővel, csendjein keresztül is üzen.

Üzen, megszólít, halkan, szelíden, pontosan. Eljut-e hozzánk?



1995 - 1996

A filmet készítették:

Fényképezte: Csukás Sándor

Vágó: Bándi Molnár László

Ének: Lovász Irén

Zeneszerző: Hortobágyi László

Gyártó: ANGELUS Bt.