MAGYAR NEMZET - Megdöbbentő kontrasztban '56
2007
Elsöprő sikert aratott Jelenczki István filmje, amely új összefüggésekre is rávilágít
2007. október 24.
Sashegyi Zsófia
Többször szakította meg a közönség lelkesedése Jelenczki István Népek Krisztusa, Magyarország 1956 című dokumentumfilmjét a bemutatón, amely után percekig állva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelték a rendezőt. A számos történész és jogász szakértőt megszólaltató alkotás hiteles és megrázó képet ad a forradalomról és szabadságharcról, s a műfaj megszokott kereteiből kilépve, az 51 évvel ezelőtti események napjainkig tartó hatását is megjeleníti. A négyrészes filmet legközelebb két szakaszban, szombaton 18.00-tól és vasárnap 16.15-től vetítik az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A forradalmak is kilencedik hónapra születnek, akár a gyermek. Amelyik előbb jön világra, az erőtlen, gyengécske és törékeny; amelyik később, az sosem tudja utolérni magát. Amikor azonban egy nép életében eljön ez az idő, akkor valamennyi emberben egyként kattan az óra. Legszebb példa erre '56 magyar forradalmában, amit Molnár V. József mond el Jelenczki István Népek Krisztusa, Magyarország 1956 című dokumentumfilmjében arról, hogyan állították a maguk oldalára az első szovjet tankot, s hogyan lehetséges, hogy velük egy időben a város más pontján ugyanígy cselekedtek mások is, s mire a Kossuth térhez értek, azok is ott voltak lánctalpasaikkal. Fizikai fájdalommal üli végig az ember ezt az öt órát. A film többnyire kiváló szakértőinek információdömpingjében arra sincs időnk, hogy lélegzetet vegyünk, az első órát a szék támlájához lapulva nézzük. Pedig az még csak az előzményekről szól.
A forradalom és szabadságharc mélyreható, a tények alapos, időt nem kímélő felsorakoztatása mellett az események lélektanára is erős hangsúlyt helyező, hiánypótló filmje a Népek Krisztusa, Magyarország 1956. Amolyan jelenczkis dokumentumfilm, amelyben a rendező nem tud, nem is akar kívül maradni a történéseken. Szubjektivitása azonban megfoghatatlan, mert személyes jelenléte csak éppen annyira befolyásolja a szereplőket, hogy a nyílt tekinteteken, csöndes vallomásokon, őszinte felindulásokon keresztül végül a teljes valóság bomoljon ki szavaikból.
Az egykori forradalmárok személyes történetein át megelevenedő idő bizalmas közelségbe hozza az eseményeket, s a néhány képsor, az ezerszer látott korabeli felvételek egyszerre a helyükre kerülnek. Egyszerre mi is részesei leszünk annak az időnek, amelyben az igen igen, a nem nem volt; s ami ezen túl van, az mind fölösleges.
Amellett, hogy igazi ünnepi film ez az ötórás, maratoni dokumentumözön, jó pár újdonsággal is szolgál. Más megvilágításba helyezi például a forradalom emblematikus személyiségét, Nagy Imrét, akinek összetett szerepét M. Kiss Sándor történész boncolja meggyőzően, de nagy erőssége Jelenczki filmjének az is, hogy a forradalom és szabadságharc történetét nem zárja le a szürke, poros felvételeknél, épp ellenkezőleg, időt enged egy megdöbbentő képi és tartalombeli kontrasztnak: az 1956 októberében és az '57. május elsején készült világos, tarka felvételeknek. Ez a május elseje - a "nagy talány", ahogy Kahler Frigyes jogtörténész fogalmazott - alig több, mint három hónappal az utolsó sortűz eldördülése után zajlik, tömegek részvételével. Bár a személyes drámákat végighallgatva úgy érezzük, ennél többet nem kaphatnánk egy ilyen filmtől, ezzel a szembeállítással kicsit megfordul velünk a világ.
A kádári ellenforradalom című harmadik rész az Elárult forradalomba fullad. Az ötvenedik évforduló véres eseményeire is magyarázatot adó fejezet okozta zuhanásból azonban újabb meglepetés: optimista, komoly szavak emelnek fel, minden oldalról. Akik átélték '56-ot, akik harcoltak, s akik manapság nap mint nap szembeköpve érzik magukat, egytől egyig nyugodt bizakodással állnak a jövő elé. "Ez az ország él, lüktet… hallani lehet a szívdobogását" - mondja szinte érthetetlen mosollyal az arcán Végvári Vazul atya, a Vár védője, akit a ferences rendből szólított el a forradalom. S ezt a lüktetést visszhangozzák bajtársai, Wittner Mária, Fekete Pál, Molnár V. József szavai is - hiszen "…sok nagypéntek után várjuk mi a feltámadást. Jogunk van a húsvét allelujájára."