Úton a halállal I-II.



Polcz Alaine azon kevesek egyike, aki Magyarországon a halálkultúra hiányára mutatott rá. Munkája során írásaiban, könyveiben a haldokló beteggel való törődést, a halál elfogadását előkészítő terápiás munkát, valamint a halál utáni gyászmunka elvégzését helyezi fókuszba.

1944-45-ben a magyar háborús front, német- és orosz megszállás alatt, a teljes kiszolgáltatottságban megélt szenvedések után valami titokzatos erő tartotta meg. Megfogalmazhatatlan közvetlen viszony - természetesség-, kötötte a halál, a pusztulás, a szenvedés legborzalmasabb élményeihez. Ebben az embertelen,vészterhes időszakban, egyszerre volt túlélő és haldokló katonákat ápoló nővér.

A második világháború utáni évek meghatározó pontja találkozása Mészöly Miklóssal, aki második férje lesz. Kettejük családi és baráti kapcsolatrendszere a magyar szellemi élet egyik meghatározó szegmensévé válik.

A vállalt sorsközösség - a diktatúra időszakában - egy intenzív koherens művészi aurát hozott létre, amely autonóm módon őrizte meg a szellemi elődök, és a baráti körhöz tartozó írók, költők, festők egyedi minőségét.




1994 - 1997

A filmet készítették:

Fényképezte: Csukás Sándor

Vágó: Bándi Molnár László

Ének: Lovász Irén

Zeneszerző: Hortobágyi László

Gyártó: ANGELUS Bt.