A Hold túlsó oldalán
2004
Dokumentumok és emlékezések Izsák Imréről
Izsák Imre 1929. február 21-én születet Zalaegerszegen. A kőszegi Hunyadi Mátyás Katonaiskolába járt, onnan vitték ki a német frontra. Amerikai fogság után hazakerült Zalaegerszegre, majd különbözetivel érettségizett.
1947-ben felvették az ELTE matematika-fizika szakára, és az Eötvös Collégiumba.
1951-től a Konkoly Tege Csillagkutató Intézetben aspiráns. Detre László hamar felfigyel kiváló matematikai tehetségére. Sorra jelennek publikációi, rendszeresen részt vesz a külföldi konferenciákon.
1956-ban a forradalom leverése után hagyta el az országot. Közel két évig Zürichben, az ottani csillagdában napfolttevékenységet vizsgált.
1958. novemberében utazott ki az USA-ba. Az Ohio állambeli Cincinattiban kapott állást. Tíz hónap után Cambridge-be hívták, a Smithsonian Institution Astrophysical Observatory lett az új munkahelye. Itt a mesterséges műholdak pályaszámításával, elemzésével foglalkozott.
1961. június 1-én hivatalosan is bejelentette a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására vonatkozó számításait. Egy csapásra világhírűvé vált. Bebizonyította, hogy a Föld Egyenlítője nem kör alakú. Számításai minőségi előrehaladást jelentettek a Föld alakjának meghatározásában.
1965-ben tudományos főmunkatársa lett a Nemzeti Űrhajózási Hivatalnak (NASA).
1965. áprilisában Párizsba utazott egy satellit-geodéziai szimpóziumra. Előadását nem tudta megtartani, április 21-én éjjel szívinfarktus érte, 36 évesen meghalt. Bizonyos amerikai információ szerint, Izsák Imre halála nem természetes módon, hanem idegenkezűségg által történt!
1970-ben emlékére a Holdon krátert neveztek el róla. Nevét viseli a 1546. számú kisbolygó. Ez a könyv, emléket állít Izsák Imrének - és a mindenkori magyar tehetségnek -, újból és újból bizonyítva azt az elfelejtett tényt, hogy hazánk szellemi nagyhatalom.
Jelenczki István:
A megtartó emlékezet záróköve
"Ha csak egyszer is átéled a repülést,
járj bár a Földön, szemed mindig az
eget kémleli; mert ott voltál mindig
és ott leszel örökkön örökké."
(Leonardo)
"...Nem ismerek bölcsebb és igazabb fajvédelmet, mint a valódi tehetség, az ígéretes fiatalság megbecsülését, pártolását, okos és szerető fölemelését! Ennek a szegény, csonka országnak egyetlen megmaradt és el nem rabolható kincse kultúrája...".
A tragikus sorsú, magyarságát mindvégig megvalló költőnk, Juhász Gyula írta egykoron 1922-ben, a fiatalként, már 17-évesen zseniként induló József Attila Szépség Koldusa című első verses kötetének előszavában.
Hatalmak jönnek, és mennek, de mi emberek maradunk. Tehetségeink, itt születtek, itt tanultak, itt váltak azzá, akik. Itt szerették volna - és szeretnék ma is - talentumukat ki-és beteljesíteni, -csak az idő, mindig az a fondorlatos történelmi idő, amit a hatalmak majd mindig oly rosszul határoznak meg - zökkentik ki az egyén idejét, a személyre rendelt tehetség belső szabad, szárnyalni vágyó képességét. És mi mindig elkövetjük azt a hibát, bűnt, hogy nem teszünk meg mindent magunkért, a tehetségeinkért, az értékeinkért.
Történelmünk, kultúránk, tudományunk kiemelkedő személyiségeit, értékeit kell megőriznünk. Zalaegerszegen látható, és megvalósuló az értékek megőrző figyelme, érte tenni akaró tevékenysége. Ezúton is köszönet érte.
Izsák Imre e város szülötte, elindul egy válságos történelmi korszakban és úgy érkezik meg hozzánk, Haza, ide Zalaegerszegre, mint szakmájában az égimechanikában világhírnévre szert tett tudós. Mert hiszem, hogy itt van velünk. Izsák Imre, a családnak és barátoknak mindvégig Öcsi, sajátos, de sajnos tipikus magyar élet-sors-utat járt be. Izsák Imréről készített dokumentumfilmem kapcsán írtam, hogy Magyarország szellemi nagyhatalom, ma sem gondolom másként. Megőrizzük Imre szellemi nagyságát, és ered-ményeit tovább adjuk.
Ez a könyv lehet az a zárókő, - a megtartó, megőrző emlékezés záróköve, amely a Zalaegerszegi Kulturális Önkormányzat, és a Kairosz Kiadó támogatásával jelenik meg.
A tehetség itt van, itt van közöttünk most is. Tudjuk-e, észrevesszük-e időben?
Egy olyan Magyarországot óhajtok (kívánok) magunknak és a felnövekvő nemzedékenek, hogy ne kelljen külföldre menniük azért, hogy tehetségüket, tudásukat érvényesíthessék. Kívánom e Hazának és magunknak, hogy időben ismerjük fel tehetségeinket, támogassuk őket abban, hogy betölthessék képességeik határait.
