"A semmi ágán"

---

Eszmélet után
(Metszéspont)

A tér-idő keresztjében ott áll az Ember, megérinti-e két dimenzió együttállásában a kereszt, a pont? A pont a Hely, amely meghatározza az egyén helyét.

Megállni éjjel, fölnézni az égre. A Hold, a csillagok, a látható bolygók, a Tejút, a láthatatlan Kozmosz, a galaxisok - tudjuk-e mit nézünk?

Látjuk-e, tudjuk-e, mi az, ami az idő-tér felfoghatatlan és mégis tudatosítható fényútjának évszázad-évezred időfolyamában megérkezik hozzánk?

Valóban megérkezik hozzánk a fény?

Tudjuk-e, mi az, hogy fényút a galaxisban, magunkban, az életünkben?

Tudjuk-e, mi az, az idő-fényút a Létezésben?

Áll az Ember a tér-idő keresztjében, áll a tér- idő-szellem hármas oltárának negyedik oldalán, bezárva azt, újra egyesítve a lélek-hagyomány-tér-idő egységét.

Tudja-e az Ember mi az a pont, keresztpont, amely meghatározza életét, a hagyományban, a létezés történetfolyamában?

Megállni és fölnézni az Égre. Majd lenézni a mélybe. Igen, lenézni és alászállni.

Átélni a tér-idő keresztpontját, azt jelenti, hogy bezárjuk a hiányzó oldalt, és így megnyílik a lehetőség, hogy átlépjünk a szellemi hagyomány tartományába.

Átélni a metszéspontot, az idő-tér-létezés keresztjében olyan esély-lehetőség, amely a felismerésben, tudatosulva vállalja az életért a létezésért a felelősséget.

A megtartó felelősség egyben figyelmeztetés - őrizd meg, mit felismertél az emberi szellem-hagyományból, tárd fel, mentsd meg, mintegy mindenkori archeológus, mentsd meg, amíg még menthető.

Örökítsd át mindig, örökkön örökké!

Budapest, 2004. szeptember, Jelenczki István

Jel

Fénykalligráfia

"A semmi ágán"

Égben

Csillagidő

Fényben

Korridor

Fénykalligráfia

Időkalligráfia

Fénykalligráfia

Csillám felett