"Megbocsáthatatlanul szeretem a földet"
portré Mészöly Miklósról
Néztem a forgatás közben, majd később a kész filmen.
Néztem tiszta, mindig élesen metsző tekintetét.
Áttekint a tájon, át a városon - időn és teren - itt, ezen a vidéken.
Hol vagyunk? Hol van Ô? Írja és mondja, rálelt a helyre, majd visszatalált.
A helyre, amely emberi, írói magatartásának háttere és mélysége.
Megtalált harmónia!? Erre vágyik mindenki, Mészöly Miklós is, mi is mindannyian. Igen, a "valaha létezett", a megtalált és magunkban őrzött helyre vágyunk vissza.
Mi ez a hely? Egy táj? Egy város? Egy ház? Egy otthon? Egy Haza?
Van-e még mindez, mint lehetőség? Van-e még olyan Hely, olyan létütér-idő együttes, ahol felelősséggel akarunk és tudunk élni, alkotni?
Mészöly Miklós szemben a nézővel - olykor-olykor elcsendesül - szemben mindazzal a valósággal, amit nagyon - de nagyon másképp gondolt - gondoltunk.
Szemben egy olyan világgal, amely egyre könyörtelenebbül őrli föl fenntartó erejét, bázisát, hivatkozási alapját, az Embert!
Mészöly Miklós beszélget a nézővel, csendjein keresztül is üzen.
Üzen, megszólít, halkan, szelíden, pontosan. Eljut-e hozzánk?
 |
 |
 |
1995 - 1996
A filmet készítették:
Fényképezte: Csukás SándorVágó: Bándi Molnár László
Ének: Lovász Irén
Zeneszerző: Hortobágyi László
Gyártó: ANGELUS Bt.