Tóth Klára: "Őrzők, vigyázzatok..."
2003
Amikor megnéztem Hagyaték című, József Attila töredékeit feldolgozó, újra értelmező kongeniális filmjét s mindenkinek csak arról tudtam beszélni, ötből négyen így reagáltak: "Jelenczki? Tudom, aki folyton a halálról csinál filmet." S én rájuk hagytam, nem mondtam egy szóval sem, hogy ezekben a filmekben éppen, hogy az életről van szó. Most, hogy olvastam "Életünk ikercsillaga a halál" című - a Kairosz kiadónál megjelent könyvét- ,már sajnálom, - sőt ,több ez mint sajnálat inkább valamiféle szégyen- hogy nem helyesbítettem ott és akkor, hogy valahányszor engedtem a perc ,a pillanat kísértésének s hagytam , hogy a könnyebb ellenállás ,a felületesség irányába menjen a beszélgetés. Jelenczkitől idegen a felület. Számára csak a mélység létezik, pontosabban a teljesség. A teljesség felől közelít szellemi létminimumon vegetáló életünkhöz, amely például, könnyed zárójelbe teszi a halált. Nagyvonalúan kijelöl egy napot a 365-ből mintha nem mindennap a halálé is lenne. Mintha lehetne egyetlen napra szorítani, sűríteni a halottainkkal való kapcsolatot. Mintha lehetne megváltani zarándoklattal, virágkoszorúkkal. A karcsú kötetben, a legnagyobb békében fér meg az interjú az esszével, a vers a forgatókönyvvel. S miért ne férne meg, hiszen konok következetességgel mind ugyanarról szól, az életminőség, a minőségi élet utáni vágyról, amelybe szükségképpen beletartozik a halál. Méltó élet-méltó halál - ez Jelenczki minimál programja, ettől nem tágít se jobbra, se balra.
Mennyire egyedül van ezzel az alázattal a természet és a Teremtő felé. Ha van független értelmiségi magatartás, akkor az övé az. Jóllehet nagy ára van. "De a sors úgy akarja, hogy az emberi nem számára nélkülözhetetlen dolgok között, szükségképpen néhány esztelen vágy is ott legyen. "- idézi könyvében Szókratészt .A képalkotás, a műteremtés is egyike az esztelen vágyaknak. S, hogy egy proli gyerek, egy takarítónő és egy vízvezeték szerelő fia is megfertőződhet e különös vágyaktól, azt is csak a sors akarhatta így. Jelenczki olyan messziről, olyan kilátástalanságból érkezett a művészethez ,hogy nem érheti be kevesebbel- mint a teljességgel. Számára evidencia, hogy a "mindenséggel mérd magad". Ezért ,ha egy évben tizennyolc pályázatából tizennyolcat utasítnak el, akkor "csakazértis" ,baráti segítséggel megcsinálja a József Attila filmet. Tudja azonban, hogy a barátsággal sem szabad visszaélni, ezért pályázik újra és újra. Megalázó? Az. De megalázottabbnak érezné magát, ha feladná vagy eladná tehetségét. Mert volna mit eladnia, piacképessé tennie. Úgy lát és láttat, ahogy kevesen. Ráadásul ma divat a fotó. De távol áll tőle minden, ami ma eladható. Fényévnyire. Ha ötévenként adódik egy kiállítás - november 24-ig az Ernst múzeumban látható "A semmi ágán "c. kiállítása-akkor ötévenként. Ő nem siet. Készen áll. Készen arra például, hogy készítsen József Attiláról egy játékfilmet. Megadatik-e neki? Megadatik-e nekünk az a film? Nem tudom. Aligha. Kinek az érdeke egy ilyen film?
"Az emberi létezés értelme, hogy kitöltse saját határait" - mondja Jelenczki. De tudja-e ezt ma valaki, a három éven, aluli gyermekeken kívül? Lesznek, akik majd azt mondják, Jelenczki könyvében közhelyeket ír. Evidenciákat. Igen, azokat, de amelyeket már rég elfelejtettünk és újra kellene tanulnunk, kiásva a szavak értelmét a rárakódott hazugságrétegek alól egyenként, mint a régészek a tárgyakat. Filmjeivel, fotóival s nem utolsósorban ezzel a szűkszavúságában is nagy erejű kötetével, Jelenczki az őrzők, közé tartozik. Az őrzők közé, akiknek Ady azt diktálta: "Őrzők, vigyázzatok a strázsán. /Az élet él és élni akar / s nem azért adott annyi szépet/hogy most elhódíthassák őket, ostoba s véres feneségek."
Életünk ikercsillaga a halál
Kairosz kiadó 2003