Úton a halállal I-II.
Polcz Alaine azon kevesek egyike, aki Magyarországon a halálkultúra hiányára mutatott rá. Munkája során írásaiban, könyveiben a haldokló beteggel való törődést, a halál elfogadását előkészítő terápiás munkát, valamint a halál utáni gyászmunka elvégzését helyezi fókuszba.
1944-45-ben a magyar háborús front, német- és orosz megszállás alatt, a teljes kiszolgáltatottságban megélt szenvedések után valami titokzatos erő tartotta meg. Megfogalmazhatatlan közvetlen viszony - természetesség-, kötötte a halál, a pusztulás, a szenvedés legborzalmasabb élményeihez. Ebben az embertelen,vészterhes időszakban, egyszerre volt túlélő és haldokló katonákat ápoló nővér.
A második világháború utáni évek meghatározó pontja találkozása Mészöly Miklóssal, aki második férje lesz. Kettejük családi és baráti kapcsolatrendszere a magyar szellemi élet egyik meghatározó szegmensévé válik.
A vállalt sorsközösség - a diktatúra időszakában - egy intenzív koherens művészi aurát hozott létre, amely autonóm módon őrizte meg a szellemi elődök, és a baráti körhöz tartozó írók, költők, festők egyedi minőségét.
1994 - 1997
A filmet készítették:
Fényképezte: Csukás SándorVágó: Bándi Molnár László
Ének: Lovász Irén
Zeneszerző: Hortobágyi László
Gyártó: ANGELUS Bt.
